Csoportmunka

Saját tapasztalataimból kiindulva eddig nem szerettem a csoportmunkákat, mert a mi középiskolai osztályunkban vészesen felborult a rend. A csoportmunkák alkalmával is kialakultak az addig is fennálló klikkek és így a legzajosabb/legbefolyásosabb csoport tönkre tudta tenni az órát a folyamatos közbeszólásával és rendetlenkedésével.

Majd a főiskolai csoportmunkák alkalmával rájöttem, hogy lehet ezt másképp is csinálni, Mivel egymásnak teljesen idegen emberek kerültek egy szakra a klikkek kialakulása csoportmunkák esetén nem állt fenn az első pár hónapban. Ebben az esetben a csoportmunka ismerkedési funkciót töltött be és segítette az összeszokást.

Szerintem általános és középiskola első osztályaiban a legjobb módszer a diákok összeszoktatására/megismerkedésére. Mivel nem ismerik egymást (max 1-2 embert) elég feszélyezett a légkör, amit oldani kell. [Gyakori jelenség, hogy ha bekerülnek középiskolába a gyerekek, akkor a volt osztálytársak – esetleg évfolyamtársak – a padokban egymás közelébe rendeződnek]. Nem a legjobb, ha a tanár végig kérdezi, hogy ki honnan jött, mert így egyfajta keretek közé szorul a beszélgetés (valamint pár ember bemutatkozása után már nem is érdekli a diákokat az egész). Csoportokba rendeződve sokkal felszabadultabban ismerkedhetnek és „pozitívan csalódhatnak” olyan osztálytársaikban, akikről addig a kinézete vagy a viselkedése miatt nem a legjobbat feltételezték.

Általános iskolai osztályokban gyakoribbá kéne tenni a csoportmunkákat, mert egy kisebb gyerek nem tud ugyanarra az „unalmas” tanórára végig koncentrálni, mint egy felső tagozatos vagy középiskolás diák (Persze középiskolákban se árt néha felüdülés jelleggel csoportmunkát tartani). A gyerekek is élvezhetnék ezt a fajta változatosságot és így a tananyagot is könnyebben, játékos formában tudnák feldolgozni és megtanulni, valamint már kiskorukban hozzászokhatnak a folyamatos szerepléshez és ahhoz, hogy együttműködjenek társaikkal.

Tény, ilyenkor a tanár háttérbe szorul, de a kibontakozásra így van a gyerekeknek a legnagyobb esélye. Ha csoportmunkát tart a tanár mindenképp figyelnie kell arra, hogy a kiadott anyag feldolgozásánál legyen mindenkinek elég ideje a kidolgozásra. Abban az esetben, ha látja, hogy a diákok elakadtak a csoportmunkában, nem értik teljesen a feladatot, akkor óvatosan próbálja rávezetni őket a helyes megoldásra, de semmiképp ne mondja meg nekik mit is kell pontosan leírniuk/csinálniuk.

Amikor a kiadott anyagot előadására kerül sor, a tanár ne rontsa el azzal a munkát, hogy folyamatosan a diákok szavába vág és kiegészíti őket, mert akkor a diák butának érezheti magát és elveheti a kedvét a tanulástól is, mert azt fogja gondolni: minek tanuljak/készüljek, ha a tanár úgy is jobban tudja? Persze nem árt a végén kiegészíteni őket, ha nem mindent írtak le az adott témáról, de ezt se szabad túlzásba vinni. Csak a feltétlenül fontos részekkel egészítsük ki. Emellett fontos megdicsérni őket, mert ez motiválhatja őket a továbbiakban és nem feltétlenül kellemetlen feladatként fognak tekinteni a csoportmunkára.