A legtöbb tanulóval valószínűleg előfordult már, hogy igazságtalannak érzett egy-egy kapott osztályzatot. Leggyakrabban ez gyengébb érdemjegy esetén fordul elő, de vannak olyan esetek is, amikor egy diák elgondolkodik azon, hogy miért kapott jobb jegyet annál, mint amit szerinte megérdemelt volna. Persze örül, hogy jobb jegyet kapott, de mégis töpreng azon, hogy valóban megérdemelte-e azt a "potya ötöst", esetleg négyest, amit kapott a tanárától. Ezen esetekben a diák a saját teljesítményét nézi, másokéhoz viszonyítja teljesítményét és érdemjegyét, holott az osztályzás nemcsak ebben nyilvánul meg. Több szempontot is figyelembe kell venni akkor, amikor értékelünk egy-egy tanulót. Vegyük sorra ezeket.
Teljesítmény. Elsődleges szempont ahhoz, hogy értékelni tudjunk valakit. Végrehajtotta a kiszabott feladatot? Ha igen, megtett-e mindent annak érdekében, hogy jól oldja meg az adott gyakorlatot? Ha ezekre a kérdésekre igen a válasz, akkor jó eséllyel jobb érdemjeggyel tudjuk jutalmazni diákunkat. Tehát a teljesítmény és az értékelés nem vonatkoztathatók el egymástól. Azonban teljesítmény és teljesítmény között is van különbség. Vegyünk például egy jobb képességű tanulót, aki kevesebb munkát fektetett be az adott feladatba, vagy éppen ellébecolta azt és vegyünk egy gyengébb képességű tanulót, aki mindent megtett annak érdekében, hogy a rábízott feladatot minél ügyesebben oldja meg, de kevésbé sikerült neki. Hogyan oldanánk meg ezt a helyzetet? Egyenlően értékelnénk-e a két tanulót?
Ilyen és ehhez hasonló kérdéseknél jön elő az egyéni képességek figyelembevétele. Mivel az értékelés egy visszajelzés a diák munkájáról, felelősen kell gondolkodnunk ebben a kérdésben. Értékelnünk kell egy kevésbé jó képességű tanuló igyekezetét éppúgy, mint egy jobb képességű diák kreativitását, vagy éppen "nemtörődömségét". Előbbi esetben ösztönzésképpen bátran adjunk jobb osztályzatot a tanulónak, míg utóbbi esetben adhatunk gyengébb osztályzatot figyelmeztetésképpen. Fontos, hogy mindkét esetben közöljük a tanulóval a döntésünk miértjét, hogy ne érezze igazságtalannak a kapott érdemjegyet. Rossz döntések esetén könnyen lerombolhatjuk a tanuló belső motivációját, legyen szó túlértékelésről, vagy alulértékelésről egyaránt. Fontos, hogy ösztönözzük a diákjainkat a jól elvégzett munkára, ennek kulcsa a megfelelő értékelés.
Feladat jellege. Amikor értékelünk, figyelembe kell venni a munka jellegét is. Másképpen értékelünk egyéni feladatnál, és megint másképpen csoportmunkánál. Előbbinél egyént, míg utóbbinál egy egész csoport teljesítményét vizsgáljuk. Egy csoporton belül igazságtalanság lenne egy-egy személynek jobb, míg a többinek gyengébb osztályzatot adni. Persze előfordulhatnak szélsőséges esetek, amikor egy diák kizárja magát a csoportmunkából, de a gyenge osztályzat helyett igyekezzünk inkább feltárni a probléma valódi okát.
Összegezve az értékelés szempontjait, figyelembe kell vennünk a teljesítményt, az egyéni képességeket, kreatív megoldásokat, csoportmunkában az együttműködést. Egy osztályzatot ezen szempontok alapján adjunk, gondoljuk át, hogy éppen mire van szüksége a tanulónak. Biztatásra, vagy éppen figyelmeztetésre, hogy éppen nem jó úton halad? Felelősnek kell lennünk az értékelés kérdésében. Ahogyan a fenti példákból is látható, egy osztályzat messze túlmutat egy szimpla számon. "Lelke van", akárcsak a diákoknak, akiket értékelünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése